Az utóbbi néhány hónapban sokan megtapasztalhattuk, hogy milyen otthonról, a számítógépünk elől dolgozni, illetve videóhívásban tartani a kapcsolatot kollégákkal, családtagokkal, barátokkal. Mindannyian érezzük, hogy a kettő nem ugyanaz, és meglepődve tapasztalhattuk, hogy a várt különbségeken kívül néhány olyan hatása is van a videóhívásnak, amit nem is gondoltunk volna.

Először is persze, nincsen ott fizikai valójában a másik, csúszhat a kép, torzulhat a hang, ami ronthatja a beszélgetés minőségét. Ugyanakkor a másik ember arcát közelebbről látjuk, mint a hétköznapi beszélgetéseknél.

Van azonban még valami, amit – beállítástól függően hol kisebben, hol nagyobban – látunk, ha videóhívásban beszélünk valakivel: a saját arcunk!

Ha megkérdezném, hogy ennek ki mennyire örül, akkor valószínűleg a legtöbb ember azt válaszolná, hogy nem igazán. Ha az ember egy tükörrel szemben ül, akkor nehéz nem néznie saját magát. Szóval így áll a hajam? Tényleg ilyen nagy az orrom? Jaj, ha mosolygok, akkor ilyen idétlenül nézek ki? Ez bizony megnehezítheti nekünk azt, hogy teljes figyelmünkkel a beszélgetésnél maradjunk.

A figyelem elterelődésén kívül pedig van még egy erős hatása annak, ha saját magunkat vagyunk kénytelenek nézni. Méghozzá az, hogy akaratlanul is azon kezdünk el gondolkodni: vajon megfelelek annak a képnek, ahogyan látni szeretném magamat?

Nem véletlenül nem szeretjük azt sem, ha egy telefonbeszélgetés közben visszhangzik amit mondunk, ezért a saját hangunkat halljuk újra a telefonon keresztül. Ugyanez a helyzet, a felvételt, vagy akár csak fényképeket nézünk saját magunkról. Ez mind arra késztet minket, hogy saját magunkon gondolkodjunk, és összevessük a fejünkben élő ideális képet azzal, amit látunk.

Ha az ember önmagával tökéletesen elégedett, akkor ez természetesen nem okoz rossz érzést. „Önmagával tökéletesen elégedett” ember azonban valljuk be, hogy nem sok létezik a világon. A fejünkben élő ideálok lehetnek irreálisak, vagy közelíthetnek minél inkább ahhoz, amilyenek valójában vagyunk, de az biztos, hogy nem tudunk megfelelni nekik minden egyes pillanatban. Ezért okozhat plusz szorongást a saját tükörképünkkel való gyakori szembesülés.

Felhasznált irodalom:

Eliot R. Smith és Diane M. Mackie (2004): Szociálpszichológia. Osiris kiadó, Budapest

Doreen Dodgen-Magee (2020): Why Video Chats Are Wearing Us Out. Psychology Today