Mit keresünk mi, nők a férfiakban? És ők mit látnak bennünk, amiből aztán randevúk születnek? Szeretjük azt mondani magunknak, hogy nem a külső számít, az izommennyiségnél fontosabb a jó szív, a férfi inkább legyen pocakos, de gyengéd, és szeresse a gyerekeket. Természetesen ez így is van: a hosszú és harmonikus párkapcsolatok titka nem a konditeremben eltöltött időben és az általunk használt szépítőszerekben rejlik.

De mondhatjuk-e azt, hogy a külső nem igazán számít? Nem, hiszen az első dolog, amit meglátunk a másikon, az általában nem a jó szíve. Persze lehetnek kivételek: sokszor előfordul, hogy egy elsőre vonzónak talált férfi egy hét ismeretség után idegesítő szokási és rossz természete miatt már korántsem tűnik olyan vonzónak, és egy elsőre nem annyira jóképű személy is válhat hirtelen álmaink férfijává.

A vonzerő furcsa dolog: bizony nem csak a konkrét fizikai látványunkat foglalja magában. Erősen befolyásolhatja még az illatunk, a testtartásunk, arckifejezéseink, és egy sor olyan dolog, amire a hétköznapi életben egyszerűen azt mondjuk, hogy „kisugárzás”.

 Amit nem is gondolnánk

Mindezekhez hozzátartozik azonban, hogy él bennünk egy meglepő, ösztönös feltételezés. Bár a szépségnek alapvetően nem sok köze van a belső tulajdonságokhoz, mégis hajlamosak vagyunk a pozitívabb külső tulajdonságokkal rendelkező emberekről azt gondolni, hogy ők biztosan kedvesek is, nem csak szépek.

Idézzük magunk elé az elmúlt évtizedek rajzfilmjeit! Hogy néz ki a pozitív hős, és hogyan rajzolták meg az ellenségét? Akár az Oroszlánkirály sebhelyes arcú Zordonjára gondolunk, akár a Kis hableányból Ursulára, vagy Hádészra a Herkulesből, egyik gonosz szereplő sem nyújt valami kellemes látványt. Ellenben a főhős mindig bájos és már első látásra bizalmat ébreszt.

Már az óvodás korú gyerekeken is megfigyelhető, hogy az előnyösebb fizikai tulajdonságokkal bíró társaikat jobban kedvelik, szívesebben játszanak velük, mert úgy gondolják, hogy ők biztosan kedvesebbek, mint a kevésbé szép társaik (Dion és Berscheid, 1974).

Felnőttként pedig még az állásinterjúkon is hajlamosak a munkáltatók előnyben részesíteni és pozitívabban értékelni a fizikailag vonzó jelentkezőket (Cash, 1977).