Meghatározza-e a személyiségemet, hogy hányadik gyerek vagyok a családban?

Meghatározza-e a személyiségemet, hogy hányadik gyerek vagyok a családban?

2020. június 04. 10:36:33

Ilyenek az elsőszülött, középső, utolsó és egyke gyerekek! – avagy a születési sorrend jelentőség Alfred Adler elmélete szerint

Biztosan mindannyian gondolkodtunk már azon, hogy mi minden befolyásolja egy ember jellemét. Vannak genetikai tényezők, amelyeket öröklünk, és vannak meghatározó tapasztalataink, amiket életünk során szerzünk. A szüleinktől rengeteg mindent kapunk, hiszen hagyományos esetben a génkészletünk is tőlük ered, ugyanúgy, ahogyan az első élményeinkben is ők a legfontosabb szereplők. Ők alkotják számunkra a legelső szociális közeget, tudatosan és tudattalanul is nevelnek minket. Viselkedéseiket és szokásaikat sokszor még akkor is eltanuljuk, ha ezt sem ők, sem mi nem szeretnénk.

Ha egy családban több gyerek van, akiknek a szülei ugyanazok, akkor logikus, hogy hasonlítsanak egymásra mind az öröklött, mind pedig a tanult tulajdonságokban. Azonban tudjuk, hogy senki – még az egypetéjű ikrek sem – egyformák, pedig az ő génkészletük teljes mértékben megegyezik egymással.

Hogyan fordulhat elő, hogy két testvér – még ha ugyanabban a családban nőnek is föl, és a génkészletük is nagy százalékban megegyezik – homlokegyenest különböző legyen?

Vannak-e olyan általános tulajdonságok, amelyekben minden elsőszülött osztozik? Ugyanígy hasonlítanak-e a középső gyerekek a többi középső gyerekre, és a legkisebbek is egymásra? A „tipikus egykékről” pedig már ne is beszéljünk, hiszen róluk a köztudatban is számtalan sztereotípia létezik.

Íme Alfred Adlernek, az individuálpszichológia atyjának elmélete a születési sorrend jelentőségéről!


Elsőszülöttek

Az elsőszülött gyermek egy darabig „egykeként” él a családban. Övé a szülei összes figyelme és rajongása, ugyanakkor a legtöbb elvárás is felé érkezik. Ezért az elsőszülött gyerekek sokszor felnőttként is a legambiciózusabbak, ők tűzik ki a legmagasabb célokat maguk elé.

Amikor az első kistestvérük megszületik, elvész a „kiskirályi” helyzetük a családban, ezt a gyerekek sokszor féltékenységgel élik meg, így lehet, hogy későbbi életük során is érzékenyek lesznek azokra a helyzetekre, ahol hatalomvesztést élnek meg.

Második, vagy középső gyerekek

A második gyermek már „kész családba” születik, a figyelmen és szereteten mindig osztoznia kell a nagyobb testvérrel. Ez alkalmazkodóbbá teszi őt, ugyanakkor versengést is ébreszthet. Sok második testvér szeretné „utolérni” és felülmúlni bátyját vagy nővérét, az e miatt érzett irigység és rivalizálási vágy később, más helyzetekben is megjelenhet.


Legkisebb gyermekek

A legfiatalabb gyermek a családban már „kitaposott úton jár”, a helyzete sokszor könnyebb és kényelmesebb, mint a nagyobb testvéreié. Előfordul, hogy el is kényeztetik, ami kellemes, ám nem feltétlenül pozitív dolog a jövőjére nézve, hiszen fontos, hogy később megtanuljon dolgokért küzdeni.

Egykék

Az egykék – ugyanúgy, mint az elsőszülöttek – a szülői figyelem és a szülői elvárások kereszttüzében élnek, ám itt nem következik be az úgynevezett „trónfosztás” a kisebb testvér érkezésével. A sok szülői figyelem miatt túlzott fontosságérzet alakulhat ki bennük, később más közösségekben is gyakran törekszenek központi szerepre, és nehezen élhetik meg, ha a figyelem középpontjából kicsúsznak. Jellemzően nehezebb számukra az alkalmazkodás, mint azokak a gyerekeknek, akik a testvéreik miatt ezt már korán gyakorolni kényszerültek.

A magas elvárások miatt pedig az elsőszülöttekhez hasonlóan hajlamosak magasabb célokat kitűzni maguk elé, és a tanulmányaikban általában jól teljesítenek.


Felhasznált irodalom: 

Alfred Adler: Életismeret. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 1998.

Iratkozz fel hírlevelünkre

Köszönjük, hogy elolvastad cikkünket.

Történeted, téma ötleted szívesen fogadjuk, az info [kukac] beautylife.hu címen.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj a legújabb trendekről, aktualitásokról.

Továbbiak a témában