Hozzászokunk, ragaszkodunk valakihez. Sokszor be sem valljuk magunknak, hogy függővé váltunk, mert lassan és csendben beleolvad a mindennapi életünkbe. Függünk a párunk hangulatától, érzelmeitől, és ha már nincs velünk, a hiányától. 

Párkapcsolaton belüli társfüggés

Függelmi viszony sok minden miatt kialakulhat a párkapcsolatainkban. Az egyik ilyen legnagyobb függést az okozza, ha az anyagiak miatt szorulunk rá a másikra. Kiszolgáltatottá válunk, hiszen párunk tartja kézben a családi pénztárcát és minden egyes anyagi döntésünket, cselekedeteinket ő hagyja jóvá. Sebezhetővé és cselekvőképtelenné válunk. Ez a legmélyebb függés. De függünk akkor is, amikor megfelelési kényszerben szenvedünk. Például, ha lemondunk olyan programokat, amiket egyedül tennénk meg, mert azt gondoljuk így lesz jó a másiknak. Inkább szabotáljuk a szabadságunkat, mert azt gondoljuk így teszünk kedvére a párunknak. Vagy ha mégis úgy döntünk, hogy elmenjünk egyedül bárhová, engedélyt kérünk rá. Függőségről beszélhetünk akkor is, ha az önmagunkról alkotott képben függünk a párunktól. Amikor nem tesz meg értünk dolgokat, vagy elmulaszt valamit, akkor azt gondoljuk, hogy már nem vagyunk elég fontosak, nem vagyunk elég jók, mert a tetteiből ezt szűrjük le. Holott erről szó sincs, csak már annyira kialakult egy társfüggőség iránta, hogy azt érezzük, már élni sem tudunk nélküle. Azt gondoljuk, hogy ő irányít, ő hoz döntést és mi zokszó nélkül elfogadjuk.

Párkapcsolat utáni társfüggőség

Amikor véget ér a párkapcsolatunk, az első és legfontosabb lépés, hogy elfogadjuk, hogy már nincs. Valami véget ért. A szakítás utáni gyász állapotában vagyunk. Az, hogy kinél mennyi ideig tart, az emberfüggő, és van, hogy a túlzott önsajnálat csak kitolja ezt az időszakot. Fontos, hogy átmenjünk rajta, ha jó volt a párkapcsolat, ha rossz, mert ez egy veszteség mindenki számára. Tisztázzuk le önmagunkban azt, hogy mik voltak a hibáink, és mik voltak azok, amiket már nem követnénk el újra. Hagyjunk időt arra, hogy megtaláljuk a lelki békénket és vágjuk el azt a függést, hogy boldoggá csak az exünk tehet minket. Lépjünk tovább akkor, ha a kapcsolatunkat meggyászoltuk. Ha gyász nélkül megyünk tovább, és beleugrunk egy új kapcsolatba, azt gondolva, hogy a felejtés úgy könnyebb, csak ugyanazokat a köröket fogjuk róni újra meg újra. Görcsösen fogunk kapaszkodni az újba, és megtapasztaljuk megint, hogy társkapcsolat függők vagyunk. És el fogjuk követni azokat a hibákat mindig, mert nem hagytunk elég időt magunknak, hogy lecsendesüljön és kitisztuljon bennünk minden.

Bármelyik helyzetben is vagyunk, párkapcsolatban, vagy azután, meg kell találnunk az ideális állapotot. Megtartani a saját identitásunkat, teret és szabadságot adni a másiknak. Legfőképpen felismerni magunkban, a pozitív tulajdonságainkat, és azt, hogy mi miért vagyunk fontosak a másiknak.  Ha elváltunk, menjünk tisztelettel és lehajtott fejjel végig azon a fájdalmas gyászidőszakon. Tudva azt, hogy semmi sem állandó, mert egyszer úgyis minden elmúlik.