Akár beismerjük, akár nem, mindannyian ítélkezünk: egyfolytában kritizálunk és analizálunk mindent a világban - akár még magunkat is. Bár sokan hajlamosak az ítélkezésből morális kérdést kreálni, igazából éppen ez az, ami bekorlátoz minket: nem látunk tisztán, hiszen csak azt vagyunk hajlandóak fókuszálni, amit a saját értékrendszerünk szerint helyesnek tartunk.

Védekezem, tehát bíráskodom?

Annak ellenére, hogy az ítélkezés ma már nagyon mélyen gyökerezik a társadalmunkban, hazugság lenne azt állítani, hogy nem tehetünk ellene semmit. Először is, fontos belátnunk, hogy az ítélkezés mögött egy nagyon egyszerű, emberi természetből fakadó dolog áll: a félelem. A szakemberek szerint ez egy reflexszerű önvédelmi mechanizmus, ugyanis így nem kell megbirkóznunk valamivel, ami ismeretlen számunkra. Ha nincs elegendő információnk egy adott helyzetről vagy személyről, a velünk született ösztönből fakadóan megijedünk tőle, ahelyett, hogy megpróbálnánk megismerni, mi van a háttérben és tanulnánk a körülményekről. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rossz szándékkal állnánk másokhoz, mindössze a kultúránkban (például az iskolai oktatásban) nem kapott elég kiemelt szerepet az érzelmi intelligenciánk fejlesztése, az érzékenyítés.

Hogyan mászhatsz ki az ítélkezés csapdájából?

Tudatos lépésekre van szükséged ahhoz, hogy felvedd a harcot az ítélkezés ellen! Az első és legfontosabb teendőd az, hogy edukáld magad! Járj utána, hogy milyen források állnak a rendelkezésedre egy adott helyzetben és ne félj senkit megkérdezni a kultúrájáról. Legyél nyitott eltérő álláspontokra és beszélgess sokat! A második feladatod az, hogy hagyj fel a szégyenkezéssel, a hibáztatással és a felcímkézgetéssel. Az ítélkezés könnyedén egymás ellen fordít minket. és ezzel egy-egy csoportot teljesen elszigetelhetünk és kiszoríthatunk a társadalomból. Ahelyett, hogy félelemből és tudatlanságból elzárkóznál valaki elől, fordulj felé kíváncsisággal, nyíltsággal és szeretettel.

Forrás: mindbodygreen