Amikor a szorongás "megbetegít": így működik a hipochondria
Amikor a szorongás "megbetegít": így működik a hipochondria
A hipochondriasis egy szorongásos zavar, amikor a személy folyton valamilyen súlyos betegség tüneteit véli felfedezni magán. Nézzük, hogyan működik!
A koronavírus-járvány sokunk figyelmét irányította az egészségünk felé. Mi lesz, ha mi, vagy egy szerettünk elkapja? Köhögök, és egy kicsit folyik az orrom... Lehet, hogy ez már az? Lélegeztetőgépre fogok kerülni? Mi lesz, ha belehalok?
Természetes, hogy sok ember fején futottak át ilyen gondolatok az elmúlt hónapokban. Van, aki egyébként is gyakran aggódik az egészségéért, és van, aki nem sokat gondol arra, hogy milyen a fizikai állapota, és a háziorvosát sem látta már vagy egy évtizede.
Előfordul, hogy az ember a saját egészségi állapotáért annyira aggódik, hogy ez a mindennapi életét is megnehezíti. Ha ez azért van, mert ténylegesen valamilyen súlyos orvosi diagnózissal kell együtt élnie, akkor ezen nincsen mit csodálkozni. Ám az is előfordulhat, hogy az adott személynek valójában kutya baja, legfeljebb egy kis nátha, vagy szúr az oldala egy lépcsőzés után, ő mégis az orvosokat járja, valamilyen súlyos, halálos kimenetelű betegségtől rettegve. Ezt a jelenséget nevezzük hipochondriának, vagy hivatalosabb nevén hipochondriasis-nak.
Sokan ismerik Moliére francia drámaíró Képzelt beteg című művét. A vígjátékban a képzelt beteg mérhetetlen pénzt költ orvosságokra, végrendeletet fogalmaz, bár valójában semmilyen súlyos betegségben nem szenved. A valóságban a hipochondria korántsem humoros dolog, legalábbis az elszenvedője és közvetlen környezete számára biztosan nem. A hipochondriás személy nem szimulál és nem is hazudozik, nem szenved feltűnési viszketegségben. Valójában egy szorongásos zavarról van szó, ahol az ember a saját egészsége miatt aggódik olyan szinten, hogy az sokszor súlyos halálfélelemmel jár.
A hipochondriasis tünetei:
1. Az érintett súlyos betegségtől fél, illetve azt hiszi, hogy súlyos betegséggel küzd. Mindennek az alapját az adja, hogy félreértelmezi a magán észlelt fizikális jelenségeket.
2. A problémával a megfelelő orvosi vizsgálat és a megnyugtató eredményt követően is foglalkozik. Lehet, hogy egy kis időre megnyugszik, de hamar újra nyugtalanítani kezdi a feltételezett betegség. A hipochondriás betegek ezért sokszor több orvosi rendelőt és kórházat is végigjárnak. A megnyugtató szavak hallatán többnyire azt érzik, hogy nem veszik őket és a problémájukat elég komolyan.
3. A bajjal való állandó foglalkozás klinikailag jelentős szenvedést, szociális vagy munkahelyi gondokat okoz.
Mindemellett akkor beszélhetünk hipochondriáról, ha ezek a problémák legalább hat hónapon keresztül fennállnak. Mivel a hipochondriás személy tényleg hisz abban, hogy valamilyen testi problémája van, annak felismerése, hogy ezt valószínűleg csak a saját szorongása hiteti el vele, és inkább pszichológus segítségére lenne szüksége, nagyon nagy lépés. A hipochondria, bár nem nagyon könnyen és gyorsan, de pszichoterápiával kezelhető. Átmenetileg szükséges lehet hozzá szorongásoldó gyógyszerek használata is.