Sztereotípia - igaz vagy hamis?
Sztereotípia - igaz vagy hamis?
Vélt vagy valós kategorikus képek emberekről, eseményekről, helyzetekről. Hogyan bíráljuk felül a sztereotípiákat, hogy ne forduljanak át előítéletté?
A sztereotípia jelentése és kialakulása
Ha egyszerűen szeretnénk fogalmazni, akkor téves azonosításként tudjuk definiálni. Kialakulhat egyénre vagy akár csoportokra, eseményekre és helyzetekre vonatkozóan is. Addig, amíg nincs kellő tapasztalatunk vagy kiforrott meglátásunk bizonyos dolgokkal kapcsolatban, addig a magunk által korábban kialakított véleményekre hagyatkozunk. Kategorizálunk embereket az alapján, amit a csoportról összességében gondolunk, melynek tagja. Ezeket az információkat kívülről is kaphatjuk, olyanoktól, akik kitartóan állítják, hogy ezek a személyek, szférák, milyen tulajdonságokkal, attitűddel rendelkeznek. Ezeket a sémákat elraktározzuk, és addig, amíg sztereotípiánkkal ellenkező tapasztalatunk nem lesz, védeni is fogjuk azokat.
Hétköznapi példa a sztereotípiára
Vegyünk egy példát, amikor a látszat, illetve általános vélemény alapján ítéljük meg egy sportág sportolóit.
Az ökölvívókról sokszor az a kialakult vélemény, hogy nem túl tanultak és egy mérkőzésen gondolkodás helyett csak az izmaikat részesítik előnyben. A róluk látott és hallott negatív információkat legtöbbször a környezetünkből vagy a médiából vesszük, és el is fogadjuk azokat. Olyan szinten hisszük el, hogy ha egy baráti összejövetelen szóba kerül, hogy az ökölvívók milyen férfias, erős és lenyűgöző sportolók, mi kiállunk azon álláspontunk mellett, hogy valószínűleg a sporton kívül máshoz nem is értenek. Teljes meggyőződéssel állítjuk, hogy az álláspontunk igaz.
Majd találkozunk egy profi ökölvívóval, aki szimpatikus lesz számunkra. Intelligens, a sportolás szerelmese és az izmain kívül még az „agya” is rendben van. Végigkísérjük egy meccsre való felkészülés minden pillanatát, ami kitartó, fegyelmezett és koncentrált munka. Véleményünk már pozitív irányban változik, de akkor is szkeptikusak maradunk, mert biztosak vagyunk benne, hogy ő egy kivétel a szabályok alól.
Aztán megismerünk újabb és újabb profi ökölvívókat, akik egyetemet végeztek és sikeres sportolói és edzőkarrierrel rendelkeznek, és nem utolsó sorban nagyszerű egyéniségek. Majd, amikor már nyitottá és befogadóvá válunk az új nézőpontunk által, akkor szembesülünk azzal, hogy az újonnan kialakult kép teljesen eltér attól, amit a fejünkben eddig hordoztunk. Több hasonló szituáció után már kénytelenek leszünk elszakadni a megrögzött sztereotípiáktól és felülbírálni azokat. A pozitív élményeket sikeresen beépítjük a tudatos elménkbe és elvetjük az addig felépült előítéleteket.
Ragaszkodni sok mindenhez lehet, de vannak helyzetek, amikor nem érdemes. Célszerű önmagunknak tükröt tartva átgondolni, hogy ha túlságosan ragaszkodunk a berögződött gondolkodásunkhoz, az vajon mit mondhat el rólunk.
És jön a kérdés: ha az ökölvívókkal szemben tévedtem, akkor lehet, hogy tévedek a többi sztereotípiát illetően is?