Az alkalmazkodás fontos dolog, ezt mindenki tudja, aki próbált már másokkal együtt élni, munkahelyen helytállni vagy akár csak vásárolni a sarki boltban. Alkalmazkodnunk – szabályokhoz és más emberekhez – muszáj, hiszen e nélkül nem tudna működni a társadalom sem.

Ha viszont mindig mindenki csak alkalmazkodna, elég unalmas lenne az életünk. Sokszor halljuk a felszólítást, hogy „legyél egyedi!” és hogy „valósítsd meg önmagad!”

Hol végződik tehát az alkalmazkodásunk, és hol kezdődik az önálló véleményünk kinyilvánítása? Mikor tesszük azt, amit várnak tőlünk, és mikor azt, amihez kedvünk van, fütyülve mindenki másra?

A szemednek hiszel vagy a többi embernek?

Solomon Ash az 1950-es években egészen megdöbbentő kísérleti eredményeket kapott. Egyszerű embereket kért meg, hogy foglaljanak helyet egy szobában, ahol egy csoport tagjaként egy egyenes vonal hosszúságát kellett összehasonlítaniuk három másikéval, és eldönteni, hogy melyikkel egyforma. A feladat nagyon egyszerű volt: a három vonal közül az egyik valóban egyforma hosszú volt az elsővel, a másik kettő viszont látványosan sokkal rövidebb volt (Asch, 1951, 1955).

A turpisság viszont csak ez után következett: a teremben ülő többi ember titkos „beépített ember volt”, akiket előzőleg megkértek arra, hogy hazudják azt: ők az egyik sokkal rövidebb vonallal látják az első vonalat egyformának. A szegény valódi kísérleti személy, akinek fogalma sem volt az egészről, igencsak meglepődhetett.

És vajon mit csinált? Kiállt a nyilvánvaló igazság mellett, vagy hagyta, hogy a csoport befolyásolja őt? Az emberek mekkora százaléka vállalná vajon ilyen helyzetben a saját véleményét?

Bizony, az ilyen helyzetbe hozott emberek nagyobb része inkább a csoportnyomásnak engedett. Összesen csak a kísérleti személyek negyede volt, aki a saját meglátását felvállalva kitartott a jó megoldás mellett.

A többi ember befolyása tehát olyan nagy lehet, hogy képesek vagyunk inkább alárendelni magunkat a csoport véleményének, mint hogy a „saját szemünknek higgyünk”. Persze ez nem mindig baj, hiszen a békés együttélés a környezetünkkel fontos dolog. Jegyezzük meg azonban ezt a nagyon egyszerű, de éles helyzetben sokszor mégsem magától értetődő igazságot: attól, hogy valamit többen mondanak, még nem biztos, hogy igaz!