Egy nehéz helyzet sokféle fenyegetést jelenthet. Ha a munkahelyünkön vagy a magánéletünkben kényes helyzetbe kerülünk, és nem tudjuk, hogy mit is kezdjünk, az a lelki nyugalmunkra is rá tudja nyomni a bélyegét.

A problémákkal való megküzdésnek rengeteg módja van. A legkézenfekvőbb dolog, hogy átgondoljuk a helyzetünket és a lehetőségeinket, és igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. Ilyenkor a problémára koncentrálunk és hatékonyan próbáljuk megszüntetni azt.

Ez azonban csak a megküzdési lehetőségek egy része! Sokszor, ha igazán nehéz helyzetekkel szembesülünk, akkor egyáltalán nem így teszünk, hanem ellenkezőleg: próbálunk bármire gondolni, csak a problémára nem. Miért is tennénk ilyet? Főleg azért, mert a problémára gondolni meglehetősen rossz érzés. És az elsődleges vágyunk az, hogy a rossz érzésünket csökkentsük. Ezt pedig sokszor könnyebb megtenni úgy, hogy nem veszünk tudomást a nehéz helyzetről, mint hogy valójában megoldjuk a dolgainkat.

Gyerekesnek hangzik? Bizonyos esetekben valóban nem túl jó megoldás, hiszen a probléma így nem szűnik meg, és előbb-utóbb „utolér” minket.

Azonban vannak olyan helyzetek, amikor a probléma kívül esik a hatáskörünkön, és hiába is erőlködünk, valójában nem tudjuk megoldani. Ilyenkor nagyon is hasznos lehet az a fajta megküzdési mód, amikor nem a helyzetet, hanem a saját érzéseinket próbáljuk pozitívabbá változtatni.

Ilyen módszer lehet például a probléma önmagunktól való eltávolítása, és kifogások keresése, hogy az adott nehézség miért is nem az én gondom vagy az én hibám.

Hajlamosak vagyunk a jó eredményt, vagy valamilyen pozitív eseményt a saját tudásunknak, ügyességünknek, vagy egyéb belső tulajdonságainknak tulajdonítani. Például ha nem tanultunk, mégis ötöst kapunk egy vizsgán, foghatnánk a szerencsére vagy a tanárunk jóindulatára is a dolgot. Ennek ellenére valószínűleg elönt minket az az érzés, hogy szuperek és nagyon okosak vagyunk.

Ám ha valami nem sikerül, akkor éppen ellenkezőleg. A kudarcainkat szeretjük inkább valamilyen külső dolognak tulajdonítani, nem pedig a saját ügyetlenségünknek vagy butaságunknak. Tehát ha egy vizsgán megbukunk, pedig készültünk rá, valószínűleg a balszerencsét vagy a vizsgáztatónk rosszindulatát átkozzuk.

Néhány esetben a figyelmünk elterelése, vagy más, pozitív dolgokkal való lekötése is jó módszer lehet arra, hogy jobban érezzük magunkat. Illetve az, hogyha próbáljuk magunkat megnyugtatni: ami történt, az valójában nem is olyan nagy dolog!

Felhasznált irodalom:

Eliot R. Smith és Diane M. Mackie (2004): Szociálpszichológia. Osiris kiadó, Budapest