„Egy szőke nő és egy rendőr összefut a könyvtárban.” Nevettek? Merthogy ez egy vicc. A szőke nők és a rendőrök nem szoktak könyvtárba járni. Mert a szőke nők és a rendőrök buták. Legalábbis a közismert sztereotípia alapján, amelyre számtalan ehhez hasonló csodálatos vicc épült. Szegény skótokat és egyéb nemzeteket pedig ne is említsük.

De vajon tényleg így gondoljuk-e? És ha igen, honnan erednek bennünk ezek a feltételezések?

A sztereotípiák mindig egy csoportról szólnak. Egy adott tulajdonságot – amit a csoportnak tulajdonítunk – felnagyítunk, és úgy gondoljuk, hogy a csoport minden egyes tagja rendelkezik vele. Azaz ha a skótokat zsugorinak gondoljuk, és találkozunk egy skóttal, nem lesz kérdés számunkra, hogy vajon ő is zsugori-e.

A sztereotípiák azonban nem feltétlen csak negatív tulajdonságokat tartalmazhatnak. A németek precízek, az olaszok jól főznek, a franciák csodálatos szeretők, a férfiak jól vezetnek autót, és így tovább. Ezek a „pozitív sztereotípiák” ugyanúgy működnek, mint negatív tartalmú társaik. Az alapjuk egy túlzó általánosítás, akkor is, ha eredetileg volt valamilyen igazságtartalma. Hiszen nyilvánvaló, hogy nem minden német precíz, nem minden olasz főz jól, és sok férfinak egyáltalán nincs is jogosítványa.

Mire jók akkor mégis a sztereotípiák?

Leegyszerűsítik számunkra a világot. Annyi inger ér minket nap mint nap, annyi emberrel találkozunk és olyan bonyolult dolgok között kell eligazodnunk, hogy az agyunk egyszerűbbnek véli kategóriákba sorolni az embereket. És valóban egyszerűbb is! Így ha valakit valamilyen szempont alapján egy csoportba sorolunk, úgy vélhetjük, hogy már ismerjük is, és tudjuk, hogyan viselkedjünk vele kapcsolatban.

Kikkel szemben vannak sztereotípiáink?

Tulajdonképpen bármilyen csoporttal kapcsolatban lehet, de a legkönnyebben akkor alakul ki, ha az adott csoport élesen elkülöníthető, és egészen nyilvánvaló, hogy az ember az adott csoporthoz tartozik, vagy sem. Ezért van például olyan sok sztereotípiánk nőkre és férfiakra: hiszen hogy ki melyik nemhez tartozik, az esetek legnagyobb részében egészen világos és ránézésre is megállapítható.

De mi is a baj akkor a sztereotípiákkal?

Elsősorban az, hogy a csoportok közötti különbségek nagyobbnak tűnnek tőlük. Hajlamosak vagyunk azt gondolni miattuk, hogy például sokkal több a közös bennünk egy másik magyar emberrel, mint egy külföldivel. Ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben így van! És bizony ezt a logikát követve izgalmas és csodálatos ismeretségektől foszthatjuk meg magunkat.