Ha pontos, minden részletében megfogalmazott elvárásunk van arról, hogy milyen emberrel szeretnénk együtt élni, valószínűleg csalódni fogunk. Legyen szó a kinézetéről, viselkedéséről vagy a reakcióiról. Tehetünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megfeleljen az elvárásainknak, de azok kudarcba fognak fulladni. Nem lehet valakit olyanná formálni, ami nekünk jó. Követelhetjük valakitől, hogy változzon meg, hogy még inkább a saját igényeink szerint éljünk?

Miért vannak elvárásaink?

Olyan feltételrendszert alakítunk ki, amiről azt hisszük, hogy nekünk az jó. Meggyőződésünk és saját tapasztalatink szerint olyan embert szeretnék megismerni, aki megfelel a felállított struktúránknak, és akivel komfortosan érezzük magunkat. Ha valaki ennek nem felel meg, elkezdjük hibáztatni, haragudni fogunk rá, mert ő nem olyan, amilyennek mi megálmodtuk. Nem biztos, hogy ez az ember rossz, vagy nem kellemes társaság, csak nem felel meg az elképzeléseinknek. A saját örömünket és boldogságunkat egy másik személy kezébe helyezzük. Kiszolgáltatjuk magunkat, mert nem mi hozzuk meg a döntéseket. Várakozunk arra, hogy más cselekedjen helyettünk.

Legyen saját igényünk

Kellő önismerettel kell ahhoz rendelkeznünk, hogy meg tudjuk fogalmazni, mi az, ami nekünk jó. Tudnunk kell, hogy mit szeretnénk és mi az, amire igazán vágyunk. Felelősséget kell vállalnunk az életünkért és a döntéseket nekünk kell meghoznunk. Sokszor lehet fals az elvárás, amit támasztunk másokkal szemben, ezért ne legyünk dühösek azért, mert valaki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nyitottnak és rugalmasnak kell lennünk, hogy beengedjünk az életünkbe új és az elvárásainkhoz nem pontosan illő embereket. Lehet, hogy aki az első pillanatban nem lesz potenciális személy az elvárási listánkon, ő lesz az aki, sokat hoz vagy megadja a legnagyobb fordulatot az életünkben. Fogadjuk el azt, hogy senki sem tökéletes, ahogyan mi sem.

Az elvárásaink és az azokból fakadó elégedetlenségünk rendszerint csalódást okoznak. Nem akarhatjuk, hogy egy másik személytől függjön a boldogságunk. Mindenki a saját életéért felelős. Rajtunk múlik, hogy milyenné tesszük: teremtsünk jót, elvárások nélkül.