A kapcsolatok csodálatos, és egyben szörnyen bonyolult dolgok. Azt a kérdést, hogy mi tesz minket boldoggá és elégedetté egy párkapcsolatban, rengeteg pszichológus, kutató, és szinte minden átlagos ember is feltette már. Ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincsen két egyforma párkapcsolat sem, ám mégis van néhány általános igazság, amit meg lehet állapítani a működésükről.

Ilyen fontos, általános igazság, hogy egy kapcsolatban sokkal elégedettebbek a felek, ha mindketten nagyjából egyenlő mértékben járulnak hozzá a kapcsolathoz.

Gondoljunk csak bele! Ha egy barátunkkal laknánk, aki mindig megenné a hűtő teljes tartalmát, de soha nem vásárolna be, hogyan éreznénk magunkat? Valószínűleg egy darabig – a természetünktől függően – elnéznénk a dolgot, de ha ez hónapokon keresztül menne így, biztos, hogy nagyon mérgesek és csalódottak lennénk.

Ellenkező esetben pedig, ha például egy olyan barátunknál lakunk, aki nem enged minket anyagilag hozzájárulni sehogyan sem a lakás fenntartásához, egy idő után valószínűleg szintén nagyon kellemetlenül fogjuk érezni magunkat.

Mindez azért van, mert a kapcsolatok megfelelő működésének alapvető feltétele a kölcsönösség.

De csak anyagi természetű dolgokról van itt szó?

Természetesen egyáltalán nem. Hiszen ha például egy barátunkat mindig csak mi keressük, és ő sosem hív minket vissza, akkor az eredmény ugyanaz lesz, mintha a bevásárlás hárulna mindig csak ránk. Úgy fogjuk érezni, hogy a kapcsolatért csak mi teszünk valamit, és ez dühössé és csalódottá tehet minket. Fordítva pedig, ha egy barátunkra nincs időnk, de ő folyton a társaságunkat keresi, az eredmény a bűntudat és egyéb kellemetlen érzések lesznek.

Így van ez a párkapcsolatokban is.

Egy kapcsolatba „belefektetni” nagyon sokféleképpen lehet. Időt, energiát, kedvességet, megértést, programok szervezését, ebédfőzést, vagy csak egy ölelést is „adhatunk” a másik félnek, és magától értetődő módon elvárjuk, hogy tőle is hasonló mértékben kapjuk ezeket vissza.

Hatfield és munkatársai egy 1985-ös kutatásban arra jutottak, hogy a férfiakat érzékenyebben érinti az, ha úgy érzik, hogy egy kapcsolatra „többet áldoznak”, mint amennyit a partnerüktől kapnak. A nők pedig úgy tűnik, hogy éppen az ellenkezőjére érzékenyebbek: ha a párjuk többet időt, energiát vagy anyagi javakat fektet a párkapcsolatba, hamar bűntudatuk lesz és aggódnak a partnerük jólléte vagy a kapcsolatuk helyzete miatt.

Felhasznált irodalom:

Eliot R. Smith és Diane M. Mackie (2004): Szociálpszichológia. Osiris kiadó, Budapest