Nagy utat jártak be az emojik, mióta 1999-ben megalkotta őket a japán Shigetaka Kurita. Aprócskák ésés a maiakhoz képest nagyon kezdetlegesek voltak a maguk 12 pixelével, ami 144 pontot és körülbelül 18 bájtnyi adatot jelentett. Az akkor 25 éves Kurita 176 hangulatjel elkészítésére kapott megbízást, azaz nem kis kihívás állt előtte, elvégre 12 pixelből kellett többek között emberi alakokat, járműveket, és sok mást megalkotnia.

Mik azok az emojik, hogy néztek ki az első hangulatjelek, és mennyi létezik belőlük ma?

Kezdjük a szó gyors megmagyarázásával: az emoji a japán e (kép) mo (írás) és ji (karakter) szavakból tevődik össze. Miért volt szükség rá? Az elképzelés mögött egy japán telekommunikációs cég, az NTT DoCoMo. állt, melynek levelezőrendszerében mindössze 250 karakter állt a felhasználók rendelkezésre. A limitált lehetőségek miatt úgy gondolták, hangulatjelekkel könnyítenék meg a kommunikációt. Az ötlet - miért nem lepődünk meg - olyan sikeresnek bizonyult, hogy később más vállalatok is lekoppintották. A készítő, Shigetaka Kurita a kanji (kínai eredetű japán képírás) helyett a mangát vette alapul, továbbá a piktogramok világából merített ihletet. Mutatjuk, mit hozott ki a lehetőségeiből: 

Hangulatjelek ma

2010 óta az Unicode garantálja az emojik egységes kódolását. Abban az évben 722 hangulatjelet számlált a szabvány, napjainkban 3304-et. A manapság népszerű üzenetküldő alkalmazások, úgy mint a Viber, a Facebook Messenger, a Telegram vagy a WhatsApp szinte havonta fejlesztik a hangulatjel-készletüket. A Telegram huncut, animált mosolygó fejei például már kacsintanak és felhúzzák a szemöldöküket, míg a piros szivecske érintésre dobogást imitálva vibrál. A gofisher.net cikkében azt írja, az internethasználók 95%-a kommunikál emojikkal, és nem elképzelhetetlen, hogy napi szinten 10 milliárd kel útra az éterben. Te mennyivel járulsz hozzá?

Forrás: edition.cnn.com