Mi a legelső meghatározó élményetek a zenéről?
Füstös Bálint: Nekem két emlék jutott eszembe: az egyik az, hogy otthon apukám gitározik és együtt éneklünk, a másik pedig az, hogy ülök a szoba közepén és egy kis széken dobolok a kedvenc Kaláka lemezemre.

Lábas Viki: Igen, Bálint mesélte, hogy csak azokkal tudott együtt játszani az óvodában, akikkel lehetett csörömpölni valamit! (nevet) Én hatéves koromtól kezdve jártam zeneiskolába, anyukám azt szerette volna, ha zongoráznék. Emlékszem az első napomra - arra gondoltam, ez mennyire snassz és adjanak egy másik hangszert! Megfúvattak velem egy furulyát és egy fuvolát és ott dőlt el, hogy végül klarinétozni fogok! (nevet) De édesapámmal és a tesóimmal mi is gyakran énekeltünk együtt tábortüzes dalokat.

Törőcsik Kristóf: Vicces, de nekem is apukámmal kezdődött a dolog: hétvégenként Republic koncertekre jártunk - bár akkor felfogni még nem tudtam, de láttam, hogyan működik ez a gépezet.

Kinek a dalain nőttetek fel?
Lábas Viki: Én Janis Joplinon, Pinken és Avril Lavigne-on. A magyar előadók közül sokat hallgattam Zoránt, Bródy Jánost, Deák Bill Gyulát és az akkori Eddát.

Füstös Bálint: Nekem az első meghatározó kedvenceim a The Beatles, a Queen és az LGT voltak.

Törőcsik Kristóf: Hazai művészek közül Illést, Bródyt, Koncz Zsuzsát és a Fonográfot kedveltem, külföldi zenekarok közül pedig egyértelműen a The Beatles volt a kedvencem. Emlékszem, akkor még a Youtube-korszaka volt: amikor keresgéltem, mindig feldobott egy-egy újabb Beatles dalt. Volt, hogy hallgattam az Eleanor Rigby című számot, közben kiálltam az ablakomba, és néztem, ahogyan megy le a nap – az a pillanat mélyen belém égett. Ezek olyan jóleső felfedezések! Szomorú, hogy mostanában egyre kevésbé van ilyen…

Füstös Bálint: … hogy új Beatles dalokat találunk! (nevet)

Melyik volt a legelső szám, amit megtanultatok eljátszani?
Lábas Viki: Egy Avril Lavigne dal volt az első, amivel próbálkoztam zongorán, gitáron.

Füstös Bálint: Arra emlékszem, hogy a gitártanárnőm megmutatta, hogy kell akkordokat olvasni, mert előtte klasszikus gitáron játszottam. Akkoriban volt Bryan Adams Kapcsolat koncertje a Hősök terén, és nagyon ráfüggtem – szóval az ő egyik számát!

Törőcsik Kristóf: Amikor még nem tudtam gitározni, csak az apukámén kísérletezgettem, Bonnie Tyler Total Eclipse of the Heart című dalát próbáltam elpengetni. De egy Republic számot tanultam meg elsőként!

Ha az életetek egy musical lenne, milyen zene szólna a háttérben?
Lábas Viki: Nem szeretem a musicaleket, lehet Disney mesékből választani? (nevet) Nálam Az oroszlánkirály a befutó, bármelyik zenéje jöhet!

Törőcsik Kristóf: Frank Sinatrától a Singing in the rain jutott eszembe, az tökéletes lenne a háttérben!

Laikusként kérdezem: egy zenekar megalakítása tudatos, átgondolt döntés vagy érzelmi alapokon nyugszik? A ti esetetekben melyik igaz inkább?
Lábas Viki: Abszolút érzelmi, minden, amit csinálunk ezen az alapon nyugszik, utána tudunk egy tudatosabb síkra lépni. Érdekes, ez ma mennyire nem divat sok szituációban, vagy munkahelyen: persze van, ahol nem is lehet megtenni, de szerintem nem szabad elfelejteni, hogy az intuíció és az érzelmesség felette áll azoknak a döntéseknek, amiket csak agyban, tudatosan akarunk meghozni. Úgyis érzi az ember, hogy mi működhet és mi nem.

Mesélnétek arról a pillanatról, amikor azt éreztétek: végre olyan zenei élményt tudtatok nyújtani a közönségnek, mint amiért felnéztetek a példaképeitekre?
Füstös Bálint: Nekem az jutott eszembe, mikor még előzenekarként a Kistehén előtt léptünk fel Székesfehérváron – az volt az egyik első vidéki koncertünk. Akkoriban kezdte el játszani a Petőfi Rádió a Nem voltál jó című dalunkat. Bár ott nem feltétlenül a saját közönségünknek zenéltünk, de így is többen voltak, akik énekelték velünk – ez egy meglepő pillanat volt számomra.

Törőcsik Kristóf: Ami eddig leginkább megérintett, vicces módon, az volt, amikor egyszer éppen egyedül voltam otthon, hajnali 2-3 körül pedig hallottam, hogy két lány elment az ablakom alatt és üvöltve énekelték az Eső című számunkat. Hihetetlenül különleges élmény volt nekem, ez hozta közelebb hozzám ezt az egészet…

Lábas Viki: Nehezen tudnék erre mit felelni, mert nem gondolom, hogy elértünk arra a szintre, mint azok, akiket én ikonnak és példaképnek tartok zenei szcénában. Minden együttes és zeneiség különböző, és mást ad – nem tudom, hogyan csapódik le az emberekben, amit mi nyújtunk nekik.
Mikor döbbentetek rá először: a zene már nem csak hobbi, szenvedély, hanem hivatás és életcél?
Törőcsik Kristóf: Amikor otthagytam az egyetemet! (nevet)

Füstös Bálint: Szép lassan növekedett a stáb: amikor már 2-3 busszal indultunk el egy koncertre, akkor tényleg éreztük, többé nemcsak arról van szó, hogy hárman elzenélgetünk, hanem 15-20 ember megélhetéséért is felelünk.

Lábas Viki: Elég korán eljött ez, a Margaret Island első évében – hirtelen berobbant. Nem teltek el hónapok egy-egy fellépés között, hanem folyamatosan a turnébuszban ültünk és jártuk az országot.

Füstös Bálint: Bejött hamar a tudatos sík is, amiről beszéltünk korábban. Amint elkezdtünk együtt zenélni, próbáltunk minden lehetőséget a legjobban kihasználni és megragadni az alkalmakat.

Sokszor esik szó arról, hogy ha a szenvedélyünk a munkánkká válik, belefáradhatunk, kiéghetünk benne. Megóvható egy zenész ettől? Ha igen, hogyan?
Füstös Bálint: Vikinek az a taktikája, hogy minél előbb ki kell égni, és utána jó lesz! (nevet)

Lábas Viki: Jobb hamar túlesni rajta! (nevet) Viccen kívül: szerintem mindig meg lehet találni azt, ami érdekes lehet, mindig van hova fejlődni és van mit tanulni. Nem úgy működik, hogy elérünk a csúcsra és akkor kész, vége! Folyamatosan lehet új kihívásokat keresni – persze, mint minden szakmába, a mienkbe is bele lehet fáradni, fásulni. De ez egyelőre nem fenyeget minket!

Számos kutatás bizonyítja a zene stresszoldó hatását, a brit Marconi Union zenekar például hangterapeutákkal közösen kidolgozott egy dalt - Weightless, azaz „Súlytalanul” címmel, amit sikeresen alkalmaznak szorongás, vérnyomás és a pulzusszám csökkentésére. Egy holland idegtudós, Dr. Jacob Jolij pedig arról írt tanulmányt, hogy a Don’t Stop Me Now a Queentől a világ legboldogabb dala. Számotokra melyik a legmegnyugtatóbb vagy a legboldogabb dal?
Lábas Viki: Nekem Ed Sheeran számai - különösen az új featuring lemezéről – adnak boldogságérzetet. De Dua Lipa dalai is ilyen hatással vannak rám.

Füstös Bálint: Számomra a legmegnyugtatóbb zenék mindig azok, amiket már jól ismerek, sokszor hallgattam őket. Ha például éppen úton vagyunk haza egy koncertről, és fáradt vagyok, aludni szeretnék, akkor vagy a legelső Coldplay lemezt (Parachutes - a szerk.) vagy a Mumford & Sons Wilder Mind albumát kapcsolom be – ezek valamiért borzasztóan kedvesek nekem, minden hangjuk ismerős.

Törőcsik Kristóf: Én nagyon szeretem Simon and Garfunkelt, nemrég az összes lemezüket végighallgattam és olyan kincseket találtam…

A zene terápiás eszköz is: mi a legnagyobb lecke, amit kaptatok tőle?
Füstös Bálint: Minden! (nevet)

Lábas Viki: A személyiségre lebontva én azt, hogy meg kell tanulnom visszafogni magam és fontos, hogy jól bánjak az energiáimmal – ez egy hatalmas feladat a színpadon létezésben. Folyamatos fókuszáltság szükséges ahhoz, hogy hosszú távon topon maradjak, ne betegedjek meg. A fiúknak szerintem önbizalmat adott, jobban kinyíltak, merészebbek.

Füstös Bálint: Zeneileg mindig az számomra a legcsodálatosabb, ahogy a hangszerek kiegészítik egymást és minden viszonyul a másikhoz – és akkor működik jól, ha ezek tökéletes koherenciában vannak. Ez egy borzasztóan finom dolog, szeretem megfigyelni.

Törőcsik Kristóf: Én megtanultam szorgalmasnak lenni ezáltal, ugyanis régebben hajlamos voltam arra, hogy ellustuljak. De itt van mellettem két Nyilas, akik hihetetlenül céltudatosak! (nevet)

Egy apró, utópisztikus kérdés: Ki tudja kapcsolni egy zenész a zenész énjét akár csak egy napra is?
Lábas Viki: Nem! Egy-egy filmnél el tudom engedni, és nem figyelek a dalokra, vagy arra, hogyan éneklik, de az etap legvégére úgyis lesz egy véleményem róla – ami azért van, mert én is zenélek.

Füstös Bálint: Azt biztosan tudom, hogyha bármelyik fesztiválon meglátok egy színpadot, akkor elkezdem nézni, hogyan áll össze, ki van a keverőpultban… Ezt nem tudom kikapcsolni, de azt ki tudom zárni, ha egy adott koncertnek vagy zenének valamelyik aspektusa nem tetszik.

Törőcsik Kristóf: Ha valami magával ragad, akkor nem számít, mi történik elemekre lebontva színpadon, csak visz magával...

Füstös Bálint: Én egyébként tényleg mindent elemzek: ha megtetszik egy dal, próbálok rájönni, miért. Ezt néha jó lenne kikapcsolni!

A Zene Európai Ünnepének tiszteletére a Margaret Island összeállított egy „Végtelen szelence” nevet viselő playlistet is neked – tele olyan dalokkal, melyeket sokat hallgatnak. Köszöntsd a napot Viki, Bálint és Kristóf legkedvesebb számaival! A lejátszási listáért kattints ide!

Fotók: Sivák Zsófi